Mit tanítanak a cigányokról az orvosi egyetemen?

Feltehetően a legjobb szándék mellett - a szöveg tele van általánosításokkal, téves adatokkal és információval, és olvasása közben azt az érzést kelti az olvasóban, hogy a cigányok egy külön faj, amit értelmezni és tanulmányozni kell. 

health-care-human-right-movement-cards-send-online-9553_76.jpg

2011-ben, volt orvostanhallgatóként lehetőségem volt részt venni a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézete által tartott Kapcsolat roma páciensekkel című előadáson. 

Az előadáshoz természetesen tankönyv is dukált Orvosi kommunikáció címmel, melyben külön fejezetet szenteltek a témának. 

A könyv szerkesztője, szerzője, és egyben a téma előadója megkért pár cigány orvostanhallgatót, hogy véleményezzék a Kapcsolat roma (cigány) páciensekkel című fejezet, mely alapvetően nagyon fontos lépés volt ahhoz, hogy az esetleges téves információkat korrigálják, illetve kiegészítsék. 

A fejezet olvasása közben azonban érezhető, hogy - feltehetően a legjobb szándék mellett - a szöveg tele van általánosításokkal, téves adatokkal, illetve információval, és olvasása közben azt az érzést kelti az olvasóban, hogy a cigányok egy külön faj, amit értelmezni és tanulmányozni kell. 

Az írás nem objektív, hiteles forrásokon és tényeken alapul, illetve a szerző szubjektív elképzelésén túl mást nem nagyon jelenít meg, ami érthető, ha ő maga is úgy tekint a cigányokra, mint egy külön, tanulmányozandó fajra. Sőt, ezt maga le is írta, miszerint "(...) noha szakemberek vagyunk számos területeken, ezen a téren személyes tapasztalatainkra, magánéleti ismereteinkre, intuícióinkra, saját kulturális hit- és hiedelemrendszereinkre támaszkodunk, ennek minden előnyével és hátrányával." 

A szerző, Dr. Lajtai László azzal folytatta, hogy "a romák nagy része az alacsonyabb társadalmi rétegek képviselője, és nem a középosztályé, különösen nem a döntéshozó, közvélemény formáló osztályé (...), így nincsenek roma orvostanhallgatók, egyetemi oktatók, szakmai gyakorlatot vezetők, akik a roma kultúrához (is) tartoznának, vagy legalább azt behatóan ismernék", mely állítás abszurditása abban jelent meg, hogy a szerző cigány orvostanhallgatók véleményét kérte ki. Ugyanakkor azt is fontos megemlíteni, hogy bár a könyv megemlíti a cigány szakemberek bevonásának fontosságát, a változtatásokra tett javaslatokat nem fogadja el. 

A bevezetés után a szöveg teljesen extrém és abszurd kijelentéseket bátorkodott tenni, miszerint "(...) meg kell állapítani, hogy a cigányság (...) rejtőzködve viszonyul (persze jól érthető okokból), és a nem cigányság irányába egyfajta homlokzati magatartást mutat. A cigányok nagy része ugyanis rendkívül szegény, emiatt tehát a cigány kultúra szegénykultúra is (...). 

Ha mindez nem lenne elég, a szerző azzal folytatta, hogy "a cigányság egy olyan kultúra, amelyben központi szerepet tölt be a mágikus gondolkodás, a szerencse, az agyafúrtság, és valamelyest kisebb jelentőségűek a modern, individualista, kapitalista társadalom olyan alapértékei, mint a magántulajdon, a felhalmozás és a jövő érdekében történő lemondás, az aszketizmus."

Majd olyan misztikus és mágikus leányregénybe illő állításokat tett, mint "(...) a test egy hierarchikus rendszerbe szerveződik, ahol a felső testfél (s főleg a fej) spirituálisan tiszta és értékes, az alsó testfél (különösen a deréktáj alatt, a nemi szervek környékén) tisztátalan. Emiatt például öltözködésileg a két testfelet el kell különíteni, többek között nem illik egybe ruhát hordani. A gyermekeket, főleg serdülőkoruk előtt leginkább anyjuk és az anyához kapcsolódó egyéb nő családtagok, például nagymamák nevelik. Betegség esetén azonban – amely nagy félelem és a külvilággal kapcsolatos megküzdés reprezentánsa – az apa szerepe felerősödhet, noha az ő elsődleges kötődése a gyermekhez az anyánál kevésbé erős."

Végezetül pedig arról beszélt, hogy bár fontos a mediátorok szerepe, "a cigányság megosztottságára vonatkozó, korábban írt ismeretek fényében – figyelembe kell vennünk azt is, hogy attól, hogy valaki cigány, nem biztos, hogy jobban fog tudni közvetíteni a cigány közösségekkel való kommunikációban. Inkább az ilyen irányú munkában szerzett korábbi tapasztalat, a konfliktuskezeléshez való érzék és a megfelelő háttér-információk ismerete lehet elsődlegesen fontos", mellyel a szerző egyértelműen azt az üzenetet közvetíti, hogy sem a cigány közösségek működésével sem pedig a vonatkozó tudományos kutatások eredményeivel nincs tisztában. 

A legelkeserítőbb azonban talán mégis az, hogy bár volt kitől véleményt kérni, a cigány szakemberek módosítást igénylő javaslatai süket fülekre találtak. Immár 10 éve. 

 

Az Orvosi kommunikáció című könyv Dr. Pilling János, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet oktatási igazgatóhelyettesének szerkesztésében, a Medicina Könyvkiadó kiadásában jelent meg 2008-ban.